Írnék pár sort az autómról. 

Az egyetlen tárgy aminek bármit megbocsátottam eddig, pedig tett róla bőven hogy ne így legyen. 

2011 augusztusában vettem, előtte is a családban volt pár évig. Egy tökéletes állapotú e36-ot adtam el érte. Tudtam az előéletét, azt is hogy nem makulátlan, de végülis sok gond nem volt vele. Nem a francokat! Ette az olajat, nem kicsit, nagyon. Futómű lógott minden irányba, valami rázott benne menet közben, valami ami nem diffi, nem kardán, nem kerék, nem fék, nem kormánymű, mégis rázott. Alapjárata hol volt, hol nem volt, lambda érték köszönni sem akart a gyárival, és sorolhatnám dögivel. 

Viszont beleülök, minden megtett km után egyre kevésbé haragszom rá, és végül úgy szállok ki belőle hogy imádom. Teherhordó, és főelemek soha nem voltak sérülve, előélete ismert, és szinte kéri hogy mentsem meg.

Motort cseréltem benne, azóta mint a mese, ez a rész kipipálva. Főbb apróságokat kicserélgettem, hátravan még a kormánymű csere és a remegés, ami azóta kiderült hogy micsoda: wandler. 

Mindig le fogom itt írni, épp milyen fázisban van az autó makulátlanná tétele, valamint a szintentartás lépései. Ez lesz a blog egyik tartópillére.