Az van, hogy már régóta érik a gondolat, hogy a BMW mellé kéne egy városbarohangálós igénytelen minimálautó, mivel egyrészt a BMW-t túlságosan szeretem ahhoz, hogy azzal futkározzak összevissza rövidtávokon, dugóba tötymörögve, másrészt látszik is szerencsétlenen, hogy nem erre van kitalálva, nem szereti ezt.  Nem is beszélve az ilyenkor fellépő 13-14 literes fogyasztásról (ami a barátok körében mindig egy aduász, amit bármikor elő lehet hozni, amikor dícsérem az autót.)

Imádom a miniautókat, főleg az olaszokat. Cinquecento, seicento, panda, akár a régi doboz is, mind nagyon kívánatos. Számomra az olasz közlekedési modell az ideális: Városba hétköznap egy kis mini szar, amin a lökhárítót valóban annak használjuk amiért kitalálták, amivel a tescoparkolóba beférek két pickup közé is, amivel a sávváltás szinte tükör nélkül is megy. Hétvégére pedig egy nagy autó, amivel lehet kirándulni, krúzingolni. csajozni, stb.

Amit kerestem: kis fogyasztású, minél puritánabb (ami nincs, az nem romlik el ugye), olyan autó amit nem sajnálok ha bármi van vele.

Túl nagy hévvel nem keresgéltem, igazából az autó talált meg engem, és nem fordítva. Barátnőm cégénél épp meg akarnak szabadulni egy Citroen Saxo 1.5D-től. Kétüléses, kisteherautónak vizsgáztatott, nullaextrás kis gyösz. Ilyesmi:

Ami nincs benne: Elektromos ablak, központi zár, szervo, klíma, erő, hátsóülés, kényelem.

Ami van: Messziföldről híres alacsony fogyasztás (de tényleg, járjatok utána, ezt nehéz alulmúlni), régi örvénykamrás szívódízel, zaj, csörgéscsattogás, citroeneket megszégyenítő megbízhatóság. 

Ezen felül amiért ez az autó kell: Barátnő főnöke vezette évekig, nyugodt és precíz faszi, megadott neki mindig mindent, amit kell. Szép állapotban van, sokat költeni rá nem kell, az ára pedig több mint csábító. 

Elvileg egykét héten belül nálam lesz. Kap egy állapotfelmérést, amit ki kell kicserélek, aztán irány a hold és vissza. Alig várom.