és be is számolok róla jól.

Tegnap óta van nálam az autó. Érdekesen indult a hétfő reggel. A BMW-vel vittem a párom munkába. A terv az volt, hogy a bmw ott marad párom munkahelyén, én hazajövök a citroennel, párom pedig majd hazahozza a bmw-t. Igenám, de az a dög reggel munkába menet nem elkezdte forralni a vizet? De! Megőrülök tőle, komolyan, mintha megérezné hogy társat kap maga mellé. Nemgond, szerelő nincs messze, terv módosult. BMW lerak szerelőnél, szerelővel elvitetem magam a citroenhez, megtörténik az adásvétel, és nem maradok autó nélkül. Már csak az volt izgi, hogy a citroen vajon megy-e, nem-e fog lepukkanni alattam az is. 

Elhoztam az autót, teletankoltam, bementem vele dolgozni, és egyből használatba is vettem a napi rohangálásaimhoz. Délután leparkoltam a cég udvarán, porszívó elő, magasnyomású mosó szintén, és takarítás következett. Imádom mikor használatba veszek valami számomra új tárgyat, a belakás pillanatainál nincs is jobb. Volt mit takarítani, keményen munkásautó szag és kosz volt belül, nem nagyon volt gazdája az autónak. Takarítás után kincsre is leltem. Eredeti szervízkönyv, amiről nem is tudott még az eladó sem. Sokáig nem vezették ugyan, na de majd én! 

Takarítás után jöhetett az amitől eléggé féltem: lekaparni valahogy azt a millió matricát: 

Hát, sajnos maradandó élmény volt, ma délutánig tartott, mert már rettenetesen untam, fájtak az ujjaim, minden bajom volt tőle.

Teszek fel majd képet a végleges tisztított állapotról, csak először még vmi oldószerrel el kell távolítsam a rengeteg ragasztómaradványt.